Ezt olvasta már?


Sírva nevetős a Csoportterápia, ami Szolnokon is óriási siker

Olyan ember nem létezik, akinek ne lenne valami zizije. Apróbb, nagyobb testi, lelki, szellemi defektje mindenkinek van, ami hátráltatja a panaszmentes létezés akadálytalan előremenetelében.

A Madách Színház 2009-ben új zenés darabok életre hívása okán pályázatot írt ki. A hirdetményre több száz pályamű érkezett, s a sokfordulós „selejtezősorozat” végén már két kézen és lábon is összeszámolható alkotás maradt a kosárban.

Végül a Csoportterápia lett az I. Madách Musical Pályázat nyertes zenés játéka. Három ifjonc, Szente Vajk, Galambos Attila és Bolba Tamás kétrészes „mjuzikelkámedijének” ősbemutatójára 2010-ben került sor a fővárosban. Fergeteges sikerrel!

A Madách azóta is saját repertoárjában viszi színre a darabot, miközben szinte mindegyik vidéki színház is műsorára tűzte már. A kacagtató katarzis sehol sem maradt el.

A szolnoki teátrum 2017/18-as évadja utolsó nagyszínpadi premierjének szánta a Csoportterápiát. A színházvezetés, vélem, valódi szezonzáró csattanónak tervezte e darabot. Az elképzelés bevált, itt is ütős sikerrel játsszák a kortárs komédiát.

Közrejátszik ebben az is, hogy a tartalom jelenkori, a szereplők tulajdonságai, nyavalyái a ma divatos emberállapotot nagyítják fel, s olvassák a nézőre. Bármennyire is szándékosan ironikussá, mulatságossá túlzott a betegek pszichotikus gyengesége, mind, egytől egyig igaz kórtörténetet mutat.

A Csoportterápia megtörtént eseményeken alapul, bár a benne szereplő pácienseket színészek helyettesítik. A cselekmény egésze nem a szerzők fantáziájának a szüleménye. És bármilyen egyezés a valósággal, nem csak a véletlen műve.

Az életben a darab szereplőit sajnáljuk, szánjuk, bánjuk, megvetjük, megszóljuk. A színházban jól kinevetjük őket, kimondott vagy apró jelekkel formált érzéseiket és személyiségjegyeiket megkacagjuk. De hát, így van ez jól, így kell működnie a színjátékok házának.

Mert milyen rezümé is áll a műsorfüzetben a darabról? „Hat vadidegen, három férfi és három nő érkezik egy csoportterápiára. Kezdetét venné az analízis annak rendje és módja szerint, azonban egy apró hiányosság hátráltatja a dolgok szokásos menetét. Hol lehet az orvos?

A váratlan fordulatokban, felismerésekben és mulatságos epizódokban bővelkedő történet során további kérdések merülnek fel.”. A csoportterápiára érkezők mindegyike valamilyen rendellenességgel van megátkozva.

Kishitűség, nagyotmondás, amnézia, hipohondria, azonosság-keresés, plázacica-nyöfögés. Az orvos által akarnak kigyógyulni a betegségeikből, miközben csak magukat kellene diagnosztizálni, hogy rátaláljanak a „normális” ember felé vezető (ki)útra.

Kábé ilyen szörnyen érthetetlenül is fogalmazzák meg a magukról maguk által kialakított jellemzést. Mindannyian magányosak, de ebben a csoportban valamelyest felszabadulnak. Terapeuta híján egymás lelkét ápolják.

Aztán a kezelés végén mindenki megváltozik. Vagy mégsem. És nem mindenki az, aki. A kétrészes előadást végig lehet könnyezni. Sokáig a röhögéstől, a végén kicsit a sírástól is.

Mind a hat szereplő más és más személyiségjegyekkel van megátkozva. A Dósa Mátyás által alakított Sziszi a leginkább „mással”. Stílszerűen szupcsingerül hozza a magától is elhidegült meleg fiút. Jankovics Anna hazudós, csúnya szájú, metálrockos köztársaságné-jelöltje, Trixi, a végszavakra adott trágár kibökéseivel együtt, de talán épp azért is, rekeszizom-húzódóan zseniális.

A kisebbségérzéssel, a külvilággal, de főleg magával nem békülő Jetti érzéki szerepét Molnár Nikolett formálja meg kiválóan. Az amnéziás Pál Ervin Ivánt („döntsd már el, melyik keresztnevedet használod!”) Barabás Botond („na már megint!”) cipeli fel minduntalan a portáról – úgy rémlik, emlékezetesen.

Kertész Marcella trendi Natasája a csoportterápiás helyiség kulcsa, mondhatni az ajtózár kalapácsa. Remekül forgatja a rendelkezésére álló színpadi eszközöket és színészi képességeit. Lajos múltjában a jelene. Eltévedt.

Egy amatőr színtársulat próbájára indult, de a csoportterápiára érkezett meg. Mint kiderült, ő is épp lélekápolásra szorul. Elveszett ikertestvére miatt gyermekkora óta tobzódik benne az önzőség és a bacilus. Harna Péter, Lajosként, a látottak alapján egy profi színtársulat ragyogó előadásának kellős közepébe pottyant.

A szerző, Szente Vajk először rendezte meg saját darabját, épp most, Szolnokon. A Madáchban játssza is. A Szigligeti közönsége vele és nélküle is jól szórakozik Szent(e) művén.

Ő, valamint a betétdalok szövegeiben igencsak jeleskedő Galambos Attila és a fülbemászó zenéket komponáló Bolba Tamás tökéletesen körberajongható mjuzikelkámedit csettintettek a szolnoki teátrum színpadára.

forrás: szoljon.hu







0
0
0

0
0
0
0